Lovagavatás

Mindannyiunk számára megtisztelő és kivételes meghívásnak tettünk eleget, 2005. szeptember 24-én szombaton. Csetelő barátaink egyikét, mini lovagot, alias Jánó Árpádot, a Szent Gellért Lovagrend lovagjává avatták az Alkantarai Szent Péter templomban, közismertebb nevén a Pesti Ferences Templomban a Ferenciek terén.

Előzetes megbeszéléseink szerint, hatan képviseltük személyesen a Lovagterem „lakóit” e jeles eseményen: kobor lovag és felesége, Gyöngyi, zsivanyila, Juhász Marika, manolovag, és jómagam.

A templom elé beszéltünk meg találkozót ¾ 11-re mi négyen (lovagék, zsivanyila, és én), akik már ismertük egymást személyesen. A lovagterem lakói nevében egy szép, a magyar koronáról szóló könyvvel akartuk meglepni az ifjú lovagot, s e mellé néhány kedves sort írtunk egy képeslapra, amelyre minden szobalakó nickjét felsoroltuk. Téged is, ki most e sorokat olvasod!

11 óra előtt néhány perccel beléptünk a templomba, ahol szinte azonnal  elkezdődött a szertartás. Jobbról vonultak be az avatásra váró dámák és lovagok. Egyenként nevükön szólították őket, előléptek, és ünnepélyes esküt tettek. Az avatást Dr Ladocsi Gáspár püspök végezte. Ezt követően felöltötték az ezüst szürke lovagi köpenyt, és kézbe vették az oklevelet. Csattogtak a fényképező gépek, jó volt látni a mi mini lovagunkat, milyen büszkén viseli a egyenruháját.

A lovagavatás szertartása után került sor a délelőtti ünnepi szentmisére (Szent Gellért püspök tiszteletére rendezett), melyen mindannyian részt vettünk.

Már a várakozás perceiben a templom előtt zsivanyila észrevett egy fekete lovagi egyenruhát viselő urat, s mellette egy kedvesen mosolygó hölgyet. Oda súgta nekünk, hogy talán ők lehetnek eddig még ismeretlen szobatársaink: manolovag és Juhász Marika. Amikor véget ért a mise, odasiettünk mindannyian manolovagékhoz, hogy bemutatkozzunk, de ekkora már ők is rájöttek, hogy mi lehetünk a szobatársaik a Lovagteremből.

Közösen kimentünk a templom elé, s vártuk az addigra már nem mini, hanem nagyon is IGAZI lovagunkat, hogy gratulálhassunk neki, köszönthessük és elmondhassuk mennyire büszkék vagyunk arra, hogy manolovag mellett, még egy avatott lovagunk van!

Megismerkedtünk mini dámával is, aki szintén a gyaloglo chaten csetel, s reméljük ezentúl, Ő is szobatársunk lesz,  valamit Árpád feleségével, aki nagyon rokonszenves volt mindannyiunknak.

                Készítettünk néhány fotót, aztán visszaengedtük mini lovagot és mini dámát családja körébe, s mi jókedvűen, kissé emelkedett hangulatban elindultunk haza felé, azzal a jóérzéssel a szívünkben, hogy megint gazdagabbak lettünk egy élménnyel, egy barátsággal.

                                                                 /Mariann/

 Képek