Ez a weblap a gyalogló.chat LOVAGTEREM szoba honlapja. Üdvözlünk itt.
A szoba 2005. július 10-én alakult egy baráti társaságból. Célkitűzésünk a lovagias viselkedés meghonosítása, eldurvuló világunkban. A nők, a gyengébbek védelmezése, a becsületes, nyílt és őszinte hangvétel megteremtése. A chat egy furcsa világ: arctalan emberek, nagyobb bátorsággal és önbizalommal lépnek ki - néha teljesen bezárkózott - belső világukból, és teremtik meg a kapcsolatot másokkal. Sokuknak ez az egyetlen kapcsolata a külvilággal, és sajnos mások vissza is élnek ezzel.
Gondoljunk arra - a monitor másik oldalán is - érző, szeretetre vágyó, kedves, ember ülhet! Ne legyünk agresszívek, bántóak, és gorombák, de ezt várjuk el a túloldalról is! Szórakozni és beszélgetni megyünk fel a chat-re:)
Üdvözlettel: kobor lovag
/2005. szeptember 10./
@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@
Történelmi háttér
Az a kép, melyet krónikásai által a lovagság hagyott magáról az utókorra, ma is vonzó. A lovag "lovagias", védi az asszonyokat és az árvákat, a harcban rettenthetetlen, hitében jámbor, győzelmében nemes lelkű. Lovagnak lenni a feudális korszak egyik nagy kiváltsága volt. A bonyolult és ünnepélyes avatási szertartásoknak még a királyi hercegek és a főurak is alávetették magukat. Ám ha jobban elmélyedünk a "sötétnek " mondott középkor régen letűnt századaiba, nemcsak eszményképeket, sőt elsősorban nem is ilyeneket találunk a "nemes" lovagokról. A korabeli források ellentmondásos képet festenek róluk. Bátorság, hűség, nagylelkűség, nőtisztelet, ugyanakkor sötét árulás, kegyetlenség, nagyképűség, valamint butaság és műveletlenség egyaránt jellemezte a feudalizmus katonai pillérét, a nehézfegyverzetű lovagot.
A lovagság kialakulása egy történelmi, társadalmi átalakulás, a feudális társadalom kialakulásának természetes velejárója volt. A nagy Frank birodalom széthullása után, a teljesen önállósodott urak egymás ellen harcoltak, sanyargatták a falvak és a pusztulásra ítélt városok védtelen népét. Egész Európát belső viszályok sújtották. A belső bajokat külső támadások tetézték: délről a szaracénoknak nevezett arabok, északról a normannok, a Duna völgyéből a magyarok portyái söpörtek végig Európán, és tették szinte kilátástalanná az emberek életét. Az uralkodók és hadaik tétlenül szemlélték a belső bajokat és a külső támadásokat. Az európai társadalmak belső erőforrásai azonban megbirkóztak a fenyegető kihívással, és védekezésül létrehozták a feudális társadalmi rendet, s ennek legjellemzőbb katonatípusát, a lovagot.
Az egész folyamat szerényen és szinte önmagától indult meg. Adva volt egy várral, vagy várakkal és birtokokkal rendelkező főúr, aki részben erőszakkal, részben rábeszéléssel uralma alá vonta a környék parasztjait és kisebb birtokosait. Szerződést kötöttek egymással, melynek értelmében szolgálataikat és birtokaikat felajánlották a nagybirtokosnak, aki cserébe védelmet és anyagi ellenszolgáltatásokat nyújtott "embereinek". A feudális úr így hűbéreseivé tette az első lovagokat is, akik hűbérbirtokként megtarthatták földjüket, esetleg újabb birtokot is kaptak "uruktól", amit annak engedélyével utódaikra hagyományozhatták. Mindezért különféle szolgáltatásokkal tartoztak a hűbérúrnak: gazdasági feladatokat láttak el birtokán, udvarában különféle tisztségeket - lovászmester, asztalnok, pohárnok stb. - viseltek, ám mindenekelőtt katonáskodtak. Katonáskodni viszont csak az tudott, aki kellő gyakorlattal bírt a hadi mesterségben, másrészt fel tudta magát fegyverezni. A sodronyingből és nadrágból, sisakból, kerek vagy hosszúkás pajzsból, az egyenes kardból, lándzsából, buzogányból, csatabárdból álló fegyverzetet azonban csak az viselhette, aki meg tudta fizetni, vagy aki ezt megkapta a hűbérúrtól. Ha a lovakat is figyelembe vesszük, bizony tetemes summát kellett annak kifizetnie, aki mindezeket meg akarta vásárolni: a 9. században a teljes fegyverzet negyven tehén árába került, tehát egy egész falu árával volt egyenértékű.
Ilyen fegyverzet birtokában századokon át a nehézlovas vált Európa hadszíntereinek urává. Megszületett tehát a "lovag", akitől távol áll még mindama nemes eszmény, amellyel a későbbi századok költői, krónikusai és a romantika századának szépírói felruházták. Pusztán keményöklű, durva katona ő, nincs még osztálytudata, csupán annyit tud, hogy fegyvere lévén erősebb a jobbágynál, avagy a kalmárnál, s egyszerűbb kifosztani ezeket, mint dolgozni. Legtöbbre lovát és kardját becsüli, a szép nem tisztelete, mely finomabb lelkületű utódaikat áthatotta, teljesen hiányzik belőle. A lovagok többsége még csak nem is előkelő nemesi származású. Puszta létük nem is oldotta meg a problémákat. Az uralkodói hatalom változatlanul gyenge maradt, így a főurak zavartalanul vívták háborúikat, megzavarták a városok fejlődését, az ipar és a kereskedelem kibontakozását.
@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@
El Greco: Ismeretlen lovag
@ @ @ @ @ @ @ @ @ @ @ @ @ @
A templomos lovagok rejtélye
A Keleti-erdő
Az első templomosok a titokzatos Keleti-erdőben éltek. Az erdőben és az erdő körül a cisztercita majorokat leszámítva az összes épületet a templomosok birtokolták. Az épületek összefüggő láncot alkotnak az erdő körül. Csak az juthatott át rajta aki a templomosokhoz, vagy a cisztercitákhoz tartozott, az ő földjükön át vezetett csak út.
A Keleti-erdőtől nem messze van Payns, Hugues de Payns, annak az Hugues de Champagne-nak grófi székhelye, akinek története szorosan összefonódik a templomos rend alapításával, ő az, aki elhagyta grófi birtokát, hogy csatlakozzon az első lovagokhoz. És itt van Clairvaux, a cisztercita apátság, melynek apátja a templomos rend reguláját megfogalmazó Szent Bernát volt. A regulát a Trayes-i zsinaton fogalmazta meg.
Valójában ezen a vidéken, a Szajna és az Aube közötti területen született az a titokzatos, hatalmas, gőgös templomos rend, amelyről Michelet azt mondta, hogy bukása a nyugati civilizáció legnagyobb kataklizmája.
Felmerül a kérdés, hogy válhatott a clairvauxi apátság börtönné és rabokat senyvesztő tömlöccé? Hogy lehet, hogy az egykori templomosok után néhány rom maradt és a Szent Hubert hídnál található templomkő rajta a templomosok jelmondatával: "Non nobis, domine, non nobis, sed nomini tuo da gloriam." Nem miértünk, Uram, nem miértünk, hanem a Te nevednek dicsőségére.
A várfalak már a XV. Században romokban hevertek; a lovagok kápolnájának nyoma sem maradt. A rombolás tehát szisztematikus és szándékos volt. El akarták tüntetni a nyomokat vagy kerestek valamit? A templomosokhoz kötődő legfontosabb személyek:
Hugues de Payns, a templomosok rendjének hivatalos alapítója és első nagymestere, Payns-ban született feltehetően 1080 körül. A Champagne-család tisztje volt, korántsem a legkisebb rangúak közül való, mert aláírását a trayes-i grófság két fontos iratán is megtalálhatjuk. Az egyiken (1100. Október 21.) Hugo de Painz, a másikon Hugo de Paenciis néven szerepel.
Úgy tudjuk, részt vett az első keresztes háborúban, s ekkor még a blois-i és champagne-i gróf seregében szolgált. Feltehetően személyes ismeretségben állt Godefroy de Bouillonnal, két testvérével és unokatestvérével Baudouin du Bourg-ral, Edessza grófjával, aki II. Balduin néven Jeruzsálem királya lett. S ez nem mellékes, hiszen Hugues de Payns élete végéig élvezte a király támogatását és jóindulatát. 1104-ben vagy 1105-ben Hugues de Champagne kíséretében visszatért Keletre.
Tudjuk, hogy megnősült és született egy fia: Thibaut de Pahans, aki később, 1139-ben a sainte-colomb-de-sens-i cisztercita apátság apátja lesz... Sőt arról is tudunk, hogy e fiú meglehetősen kínos helyzetbe kerül, amiért elzálogosított egy drágakövekkel ékesített koronát és egy aranykeresztet (mely Szent Eligius kezét dicsérte, és az apátság tulajdona volt), hogy csatlakozhasson a második keresztes hadjárathoz.
1118-ban (Vacandard szerint 1119-ben) kilenc "istenfélő" lovag Hugues de Payns vezetésével megjelenik az épp akkoriban trónra került II. Balduin jeruzsálemi király előtt, azzal a kéréssel folyamodva őfelségéhez, hogy biztosítsák a Jaffából Jeruzsálembe vezető zarándokút védelmét.
A király beleegyezik a kérésbe, és palotájának azt a részét engedi át nekik szálláshelyül, melynek helyén valaha Salamon temploma állt. A Szent Sír kanonokjai szintén átadnak egy parcellát a templom helyén lévő birtokukból. Végül aztán a jeruzsálemi pátriárka, az amiens-i Gormond de Piquigny kezébe leteszik a szegénység, szüzesség és engedelmesség hármas fogadalmát... És mivel Salamon egykori templomának helyén laknak, a "Templom lovagjai"-nak nevezik őket.
Így kezdődik a templomosok története - a hivatalos változat szerint - és így folytatódik: mivel nagyon szegények voltak, sok-sok adományban részesültek, meggazdagodtak, és a rend tagjainak száma egyre nőtt. A hivatalos történet egyáltalán nem szól arról, hogy e kilenc lovag között ott volt André de Montbard, Szent Bernát nagybátyja, s arról sem, hogy 1125-ben egy új lovag csatlakozott hozzájuk: Hugó, Champagne grófja