Szerelem

Az erdő mélyén mendegélt a lány

Szeme a végtelent kémlelte volna,de csak nézett maga elé némán.

Tüskék sebezték bőrét,de szíve sebesebb volt annál,

Bánata mélyebben kongott a harangnál.

Nézte,ahogy a kis patak folydogál,

Úgy érezte szíve nagyot dobban,s megáll.

Egy alak elevenedet meg a patakban

A lány futott volna a karjába.

De a kép elmosódott és nem tért vissza

Hiába kérlelte a lány újra meg újra

Szíve darabokra tört a lánynak,

Rohant föl a sziklára

Lenézett,a mélyben tátongó üresség várta

Kitárta karját, zuhant a mélybe

Teste lángja kialudt a sötét éjben.

Lovagkor

Harcoljatok hazátokért bátor lovagok,
Hogy győzelmet arathassatok
Lovak patája, kardok csapása életre kel
Bátor lovagok, népetekért küzdenetek kell!

Sikolyok, porba hulló testek
A gyávák, a gyengék mind elestek
Az erdő nyugalmát füst zavarja meg
Az ellenség faluja ég
Isten veled nemzedék!

Győzelem kiáltásoktól hangos a vidék
Hős lovagok tetteitek élni fog örökké.

Tótündér

Jöjj vándor, térj meg hozzám

Kristálytóban láthatod az orcám

Szomjadat oltom

Tüzed lángját kioltom

Tarka mezőn kis patakom buzog, csillogva

S benne magannyi tündér táncát járja

Igyál hűsítő forrásomból fáradt vándor

De ne szeres belém, mert eltűnök, mint a kámfor

Hagyd hogy tova folyjon patakom

Én csak az életemet akarom

Nem foghat át ölelő karod, sem csókod

Engedj kérlek tovafolynom.

Én vagyok a természet gyermeke, én oltalmazom

Lelkem a béke, a tisztaság és nyugalom.