Pont

Csak  egy kis firka

Tollhegy nyoma sima felületen

Mégis mennyi probléma

Mely érhet néha készületlen

Megoldása e kis pont

Lelkemről  kőzuhatagok hullanak

És vízcseppek égetik arcom

De tudom ha itt az idő

Előveszem a tollam

És reszkető érzésekkel

Firkálok mint egy gyermek

Kinek rajzai még  őszinték.

@

A mondat

Kimondtad az igazat. Fájt.

Nem sírtam, de érzem

Lekem bugyraiból feltörő

Fájadalomsugarak égető  szúrásait.

Egy mondat, mely felnyítja

Ábrándozó szemeimet , és

Letöri álmodozó szárnyaimat

Egy érzés, ,mely eltörli mindazt

Amit eddig lázadó lelkem felépített.

A tudatlan mondat, mely

Nyilakat szúrt életető bolygómba

Csak akkor válna fájóbbá

Ha nem tudatlan állapot uralkodna rajta

Hanem a valóság tenné tudatossá.

@

Neked

Köd és kétség  burokban

Kerestem színt a szivárványban

Arcomat láttam és nem én voltam

Csak egy fénylő árnyék a homályban

Villámként jött az ecset s lettem újra én

Szétpukkant a burok színt festett az ég kékén

Arcom volt a lelkem képe ott  keretben a  falon

S  te voltál az én festőm  most  és azon a napon.

@

Mesélj Hold

Mesél a Hold a csillagokról

Álmot ringató holnapokról

Benned bízó gondolatokról

Mesél a társról  a Napról

Csendbe burkolózó  szóról

Mesélj Hold  a csillagokról

Mosolyt hozó álmaimról

@

 
Mint egy csiga
 
 
Mint egy csiga a fűben
 Rohanok végig az életen
Vagy csak állok mozdulatlan
És a föld mozog körülöttem
A relativitás nem ad választ
De vezet utadon hogy lásd
Bár szíved mást súg füledbe
A szemed más igazságot lát.