AZ EGÉSZSÉGES ÉLETRŐL AZ EGÉSZSÉGES ÉLETÉRT
Egy ember, ha megszületik,
Gondolkodik és fejlődik
Érez, figyel, táplálkozik,
Szereti, ha dédelgetik,
Zokog, hogyha nem figyelik.
Sokat mozog, ugrabugrál,
Életére is gondol már.
Gondot okozhat az neki:
Elkezdi, de nem teheti,
Segítség kell neki!
Érik a vessző és megnő,
Lazít, hogyha teheti ő.
Elindul saját pályáján,
Törekszik az élet útján.
Rendet rak majd a világban,
Ő még hisz az igazságban.
Lehet, hogy így lesz, valóban?
Egészséges akarsz lenni?
Gondold meg jól, mit kell tenni!
Élj úgy, ahogyan szeretnél,
Súgja eszed, hogy mit tegyél,
Zavaros vizek tengerén.
Sose hidd, hogy boldog lehetsz,
Életed, ha könnyen veszed!
Gondolnod kell másokra is,
E világon segít a hit!
Segíts magadon, ... megsegít!
Életed értelmét keresd,
Léted árnyait elfeledd!
Előtted az élet java,
Törekedj a legjobbakra!
Élet, erő és egészség,
Ránk fér még a testvériség,
Testünkért és a lelkünkért!
(Egy iskolai versenyre)
******************************************************************
Egészségesek vagyunk... – kisiskolás szemmel
Egészségesek vagyunk, mint a makk,
nem szaporítjuk hiányzásainkat.
Reggelente korán, frissen ébredünk,
reméljük, minden nap aranyat lelünk.
Mozgunk sokat szünetben és a nélkül,
így a mi kis agyunk is felélénkül.
Reggelire tejet, kakaót iszunk,
tornázunk, hogy erősödjön az izmunk.
Ügyelünk a helyes táplálkozásra,
nem gondolunk a bukdácsolásra.
Tanulás közben is azon agyalunk:
”Mit ülünk itt, mikor mi mindent tudunk?”
”Talán mi sem tudunk mindent mindig!”,
a lónak négy lába van, mégis botlik!
Ha felülünk a paripánk hátára,
száguld velünk meseország tájára.
Vadregényes tájon, üveghegyen túl,
hétfejű sárkányt győz le sok-sok fiú.
Fehér lovon várják őket a lányok,
szövődnek az egészséges ábrándok.
************************************************
Én is voltam szerelmes bizonytalan diáklány... S mivel József Attila volt a kedvenc költőim egyike, hatása erősen felfedezhető. Íme egyik versike a kétkedő szerelmes éveimből:-)
Szeret vagy nem szeret?
Ki mondja ezt meg nekem? –
Mert ő nem. Nem, nem is szeret!
Vagy talán ... igen?
Nem, ez nem lehet, hisz akkor
minden másképp lenne.
Azt akarja, boldog legyek.
Hát ez lenne az a Szeretet?
Így akarna boldoggá tenni? –
Pedig tudja, így ellenkezőjét teszi.
Nem értem, agyam fel nem fogja;
Ő ... sze-ret? – De hisz ezt mondja!
És valóban, néha hiszek.
Hiszek akaratom ellenére a – hihetetlenben.
De miért? – Mert valami azt súgja:
”Hinned kell! Úgy van!”
Valami, aminek nem tudok ura lenni,
és ha megpróbálok nem hinni –,...
Újra megjelenik!
Igen. Eljön, beszél, és én...
Én újra csak hallgatok némán,
mint akinek nyelvét kiszedték,
hogy nehogy elmondja, mit kíván.
Hallgatok, mint a pislogó parázs,
mely nem mer, nem tud
égni, lobogni már;
Csak várja mi jön ezután,
kívánván: váljon már végre hamuvá! -
Pedig szeretne égni, újra lángokat vetni,
a fagyoskodót tüzével melengetni!
És hallgatok némán, mint a
bűnbánó bűnöző, ki beszélni nem mer,
mert fél attól, magát elárulja,
és akkor –
Vége
Mindennek!
Rád várva
Élet, élet, be gyöngy élet...
Talán egyszer Hozzád érek...
”Tétlenül” is oly gyorsan futnak az évek!
Ki mondja meg nekem, én hogyan éljek,
hogy ne vethessem saját szememre,
nem tettem azért semmit se, hogy
boldogabban telhessenek a rohanó évek.
De mit tehet az ember, ha szakítani sem mer,
mert hisz a szakítás is tele van gyötrelemmel.
Elszakadni attól, akit szeretünk, tisztelünk még,
ha helyzetünk nem oly fényes, akkor is igen nehéz.
S ki tudja, fordulhatna-e sorsunk ettől jobbra?
Az ember reménnyel teszi azt, mi épp a dolga.
Kimondott s eltitkolt, féltve őrzött vágyaink...
Szívünk rezdülései választott utunk iránytűi.
S a hűvös értelem, a józan ész az,
mi végül is hideg útmutatást ad.
Szívesen átölelnélek most Téged,
érezném remegve ölelő jelenléted.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
