A folytatást én írom, noha a Kata írása nagyon lendületesen kerek, egész.

(Máris válaszolok a kérésedre Kata: nem írom meg a történetemet. Akasztották a hóhért, a befőtt tette be a nagymamát, a farok csóválta a kutyát, a puska vitte a vadászt. Talán, ha férfi teszi velem, még el is nézek ekkora hülyeséget - vagy nevezzem elmebajnak - és magamra vetek, hogy nem láttam át a szitán…de mert nő tette, akit személyesen is megismertem, aki másokkal is eljátszatta ugyanezt a szerepet már a chaten az elmúlt egy év alatt, aljasságnak nevezem. Erre nincs felmentés. És ettől kezdve szót sem érdemel.

Feldolgoztam, tanultam ebből is…főtt a fejem, most fő az óvatosság!J

Hol is folytassam?

A várséta után „mi szem, szájnak ingere”…ínyencségek, finomságok, ízharmónia, jó étvágy és derűs hangulat, mindenképpen harmónia.

Csak hogy el ne felejtsük:

reggeli és előétel - tokaji aszútörköly, szatmári szilva, sajttál, hideg húsostál, körözött, zakuszka, padlizsánkrém, gyümölcslevek, ásványvíz, aprósütemények, kávé

főétkezés: nagyon finom zöldborsós krumplis tokány Potyka-módra, tokaji száraz bor;

desszert: malomkeréknagyságú „Lovagterem” feliratú marcipánnal bevont csokoládétorta, oroszkrémtorta, kávé;

éjfél táján: franciasaláta, mazsolázás

másnap reggel bő morzsázás…és változatlanul kedves, jó hangulat.

Ezt a bőség asztalát a szeretet, a közös gondosokodás terítette ennyire tele!

(Szocializációs szempontból deviáns neveltjeimre nagyon jó hatással volt ekkora baráti társaság megtapasztalása, a „fogyasztói réteg” szemszögükből, hasznos lenne minél több ilyen. Napi programjukat viszont ez sem borította fel, az olaszosan lógó kiterített ruhák bizonyítjákJ)

Kicsit feszélyezett, hogy annyira figyeltétek, jól érzem-e én magam…Zsiványoktündérilonája, ez Neked, láttam, nagyon fontos voltJ A piros ruhás táncos képünket neked ajánlom!

Igen, jól éreztem magam, néha azt vettem észre, hogy kissé kívülről szemlélem az egészet, de csak azon oknál fogva, hogy mindvégig csodálkoztam ezen az egyszerű, tiszta természetességen, ahogy ismeretlen ismerősök együtt tudunk lenni. ( Persze, aki már a muslicát is megszűri…))

Én úgy emlékszem, sokat mosolyogtam…mégis, egyszer rámnézett Potyka és megkérdezte:”mi a keserv tárgya?” Hm…pedig én mosolyogtamJ

Az ilyen meghitt, kellemesen vidám együttlétek jók arra, hogy gyakoroljuk félretenni a hétköznapok terhét, és ne üljön ki a gond szánk szegletére, homlokunkat ne gyűrje.

Sajnálatomra egy része a társaságnak már este elutazott. Most, amikor ezeket a sorokat írom, most is azzal a hálás érzéssel gondolok Rátok, hogy megtettétek a hosszú utat idáig, barátsággal, örömmel, szeretettel. KöszönömJ

Csigadó(ri), Nagyvárad és Sárospatak között is lehet kalandosan utazni úgy-e?

De ha olyan útitársad volt Debrecentől, mint János, tudom, élmény volt még a hosszú mezőzombori várakozás is. Most olvasom az itt felejtett könyvet amin idáig rágódtatok, elmélkedtetek. Eljöhettek érte, nem kell megvárni a jövő szeptembertJ

Éjfél táján és a reggeli között volt zene, tánc, beszélgetés, alvás.

Potykát rockzene altatta el, kakaskukorékolás ébresztette.

Csillagvirág szép szólótáncaiban gyönyörködtünk, és aki tud, az tud…úgy vezette Jánost a páros táncban, country-zenére, mintha fordítva lett volna.

Csillag, ezt a vezetési képességet nagyszerűen lehet alkalmazni párkapcsolatban isJ

A zenét ezután rátok bízom, mert éreztem, hogy hiányos volt ezirányú figyelmességem. Csendes kis önzésem érvényesült, nekem megfelelt Norah Jones isJ

Egész nap arra vágytam, hogy végre átöltözzem kissé ünnepibe, piros ruhában libbentem, és voltam EniNő (oldboy által levédett nevem), örültem Nektek, és most úgy emlékszem, hogy elfelejtettem ennyi időre minden gondot, terhet.

Éjszaka három óra körül csendesedtünk el.

Alig három órai alvás után Lali (oldboy) már az opálos Bodrog partján sétált, Csillag kávét főzött, Zsiványka izgult, nehogy elvigye a víz a sofőrjét és neki kelljen jogosítvány nélkül tériszonnyal, iránytévesztéssel haza vezetnie – pedig nagy szám lenne Zsiva, hogy mire hazaérkezel, Lali a Duna parton várja dideregve az autójátJ. Dóri csigatempóban összepakolt, János a maga filozófikus csendességében összegezte magában az élményeket, Potyka és Potykáné hallgatta a kakaskukorékolást…és szép, nem szép – de én ébredtem legkésőbben. Pedig én akartam nektek kávét főzni.

Jövőre is én fogok legkésőbben ébredni, de akkor szándékosan…kitaláljátok miért?J

Reggeli, morzsázás változatlanul jó hangulatban.

Sajnos az idő nem kedvezett az elképzelt vasárnapi programnak, útnak indultatok és délben már érkeztek a visszajelzések.

Talán a hétfő is könnyebb volt így.

Élményhullámok békés csobogását hallom, olvasom azóta is.

„Kereslek téged” Edit, „oldboy” Lali, Kata32, „Potyka” Péter és Ildikó, „Nő gyöngysorral” Mariann és Sándor, „kóbor lovag” Attila és Gyöngyi, „Fvillon” János, „zsivanyila” Tünde, „Csillagvirág” Ági, „csigadó” – Dóri, szép volt és igaz is volt!!!

Számomra minden ember egy kis rezervátum. Akkor léphetsz be, ha beenged, és addig mehetsz el, amíg nem sérted határait – akkor máskor is megnyílik Neked.

Bodrog parti és önnön rezervátumából: Enikő

Sárospatak, 2005. 09.21.

Képek