Szerelem
Az erdő mélyén mendegélt a lány
Szeme a végtelent kémlelte volna,de csak nézett maga elé némán.
Tüskék sebezték bőrét,de szíve sebesebb volt annál,
Bánata mélyebben kongott a harangnál.
Nézte,ahogy a kis patak folydogál,
Úgy érezte szíve nagyot dobban,s megáll.
Egy alak elevenedet meg a patakban
A lány futott volna a karjába.
De a kép elmosódott és nem tért vissza
Hiába kérlelte a lány újra meg újra
Szíve darabokra tört a lánynak,
Rohant föl a sziklára
Lenézett,a mélyben tátongó üresség várta
Kitárta karját, zuhant a mélybe
Teste lángja kialudt a sötét éjben.
Lovagkor
Harcoljatok hazátokért bátor lovagok,
Hogy győzelmet arathassatok
Lovak patája, kardok csapása életre kel
Bátor lovagok, népetekért küzdenetek kell!
Sikolyok, porba hulló testek
A gyávák, a gyengék mind elestek
Az erdő nyugalmát füst zavarja meg
Az ellenség faluja ég
Isten veled nemzedék!
Győzelem kiáltásoktól hangos a vidék
Hős lovagok tetteitek élni fog örökké.
Tótündér
Jöjj vándor, térj meg hozzám
Kristálytóban láthatod az orcám
Szomjadat oltom
Tüzed lángját kioltom
Tarka mezőn kis patakom buzog, csillogva
S benne magannyi tündér táncát járja
Igyál hűsítő forrásomból fáradt vándor
De ne szeres belém, mert eltűnök, mint a kámfor
Hagyd hogy tova folyjon patakom
Én csak az életemet akarom
Nem foghat át ölelő karod, sem csókod
Engedj kérlek tovafolynom.
Én vagyok a természet gyermeke, én oltalmazom
Lelkem a béke, a tisztaság és nyugalom.